Alexis Tsipras

Görög drachma helyett görög dráma

A nyári uborkaszezon idén elmaradt a pénzügyi világban és nem mehetek el szótlanul a görög események mellett. Mégis mi történt Görögországgal 2015-ben?

Valójában nem egy idei történet ez, hanem egy hosszabb folyamat eredménye. Azt kell megérteni, hogy Görögország már gyakorlatilag 2009-2010. óta, azaz öt-hat éve súlyos válságban van. A GPD arányos eladósodottsága az országnak korábban is magas, 100% feletti volt, de 2009-es válság óta ez pár éven belül felugrott 170% körüli értékre, és 2014. végén már 177%-nál járt. A görög államadósság közel 10%-os kamattal ketyeg, hasonlítsuk csak a magyar állampapírok hozamához ezt a számot, nálunk ez kb. a harmada (Németországban meg kb. a 15-öd része).

Görögország GDP arányos adóssága
Görögország GDP arányos adósságának alakulása

Vagyis Görögország fő problémája nem az, hogy mennyi értéket termel meg, hanem az, hogyan tudja finanszírozni magát ilyen eladósodottság és magas kamatok mellett úgy, hogy ahhoz képest még többet termeljen, több értéket állítson elő. Az eladósodottság egyik éllovasa lett az EU-n belül mostanra Görögország. Nincs tehát könnyű helyzetben.

Mit tehet ilyenkor egy ország, hogy a nemzetközi versenyképességét növelje? Csökkenti a valutája értékét, azaz leértékeli a saját valutáját – lásd itthoni példa a Bokros csomag, mely gazdasági növekedést hozott a 90-es évek végén és az évezred elején Magyarország számára. Senki nem szerette, nem volt népszerű, de hatásos gazdasági lépés. Ugyanez történt Kínában is a 90-es években, rendkívüli mértékű jüan leértékelések következményeként Kína lett mára az egyik legnagyobb termelő ország, hiszen a leértékelésekkel tudatosan megnövelte az exportképességét és befektetőket vonzott az országba. Ennek következménye, hogy ma már szinte mindent Kínában gyártanak. Ott a magyar leértékeléshez képest sokkal nagyobb mértékű szinte már brutális volt a leértékelés. Meg is lett a hatása.

Kínai valuta (jüan) árfolyamváltozásai a dollárhoz képest
Kínai valuta (jüan) árfolyamváltozásai a dollárhoz képest

Ez a fegyver azonban Görögország számára nem elérhető, hiszen az EU csatlakozással együtt az Euró bevezetése miatt nem tud leértékelni önállóan, hogy javuljon a helyzete az EU többi országával szemben. Mivel tudna hát a görög gazdasági vezetés előrukkolni?

Az EU, mint egységes piac arra kényszeríti a benne részt vevő országokat, hogy egymás előtt megnyissák a piacaikat, vagyis „szabad a verseny”. Aki rosszabb pozícióból indul, mert eladósodott és drágán tudja finanszírozni magát, annak sokkal nehezebb dolga van, hiszen a jobb finanszírozási lehetőségekkel rendelkező országok, főként például Németország, exportjával könnyedén nyeri a versenyt a belső piacon, ezért nagyobb növekedésre képes. Bármilyen vállalkozás, ugyanígy egy ország versenyképességét ugyanis két dolog adja. Mekkora értéket tud előállítani, ahhoz képest amit elfogyaszt – és ehhez milyen finanszírozási lehetősége van? A kettő eredőjéből jön ki az hogy mi lesz a gazdaság teljesítményének a végeredménye.

Az árfolyam leértékelés hiányában marad tehát a görögök számára lehetőségként még az, hogy fejleszt, beruház olyan projektekbe, melyek megnövelik az ország jövedelem termelő képességét, azaz a GDP fog nőni, aminek hatására csökken a GDP arányos adósság, vagyis könnyebb lesz törleszteni. Ennél azonban nagyon nehéz helyzetben van, hiszen 10 éves államadósság költsége, 10% körüli, az eladósodottság pedig évtizedek óta 100% felett van, tehát ahhoz hogy beruházzon ilyen tőkeköltség mellett, csak olyan olyan projektekbe lenne érdemes, aminek a megtérülése 10% feletti, hogy a hitelt, amiből beruház, ki tudja termelni. A mai gazdasági környezetben ez persze nehezen lehetséges.

Nézzük meg ugyanezt a számot, hogy a németeknél mennyi? Az államadósság eleve jóval kevesebb (kb. 70%) és a kamat teher ott jelenleg bőven 1% alatti. Tehát több mint 20-szorosan jobb helyzetben vannak a finanszírozást tekintve, vagyis a németek ha megcsinálnak egy beruházást 2% megtérüléssel, az már akkor is nyereséges, de a görögök még ötször ekkora teljesítmény mellett is veszteségesek lesznek! Egyáltalán nincs már meg az egyenlő esély, tehát szinte adja magát a következtetés, hogy hiába „dolgozik” ötször annyit egy görög, mint egy német, akkor sem érheti utol a görög gazdaság a németet.

Hozzá kell tenni hogy a fenti gondolatmenet végletekig leegyszerűsített és épp ezért torzít, ennél sokkal összetettebb folyamatok vannak egy ország gazdaságában, de szerintem ez a végletekig egyszerűsítés szükséges a megértéshez, és a vázolt logika a finanszírozás kapcsán elég erősen fennáll.

Alexis Tsipras
Alexis Tsipras

Nincs tehát kiút, csak a megszorítások, amit rákényszerít az EU, illetve az IMF az görögökre. Csak akkor hajlandó a piacnál jobb feltételek mellett finanszírozni őket, azaz hitelt adni, ha megszorítanak. És privatizálnak, azaz gyakorlatilag kiárusítják azt az állami vagyont is ami most van és ezzel még rosszabb helyzetbe kerülnek.

Az egész helyzet egy zsákutca, melyből egyetlen kiút talán a Grexit lett volna, azaz ha Görögország kilép az EU-ból. Ami persze megint összeomlással és rövid távon nagyon rossz helyzettel járt volna, de ha az ország visszaáll a saját valutára, a drachmára, és az adósságot közben elinflálja, akkor néhány szűk esztendő utána legalább lehetőség lett volna egy hosszú távú új növekedési pályára állítani az országot azaz szerintem ez adott volna egy új lehetőséget Görögország számára a gazdasági felemelkedésre. Rövid távon nyilván nem növekedés, hanem sokkhatás érvényesült volna, de utána egy új út nyílik meg. Az EU-ban maradás ugyanis csak az adósság további növekedését eredményezi, és ez a folyamat volt az, amiből a görögöknek elege lett. Ezt tudva nem meglepő, hogy a görög választásokon egy olyan teljesen új politikai erő nyert, Tsipras és kormánya, akik nyíltan szembementek az EU-val és az ország adósságának eltörlését szerették volna elérni.

Ami persze eleve egy vesztett meccs. Ha ugyanis az EU enged, akkor jogosan minden más ország is kérhetné, hogy neki is engedjék el az adósságait, nem? Teljesen egyértelmű és nyilvánvaló volt már akkor is, hogy ezt az EU nem teheti meg.

Merkel és Tsipras
Merkel és Tsipras

Ebben a helyzetben próbálta meg az új görög vezetés azt amit egy pókerjátékos, akinek nagyon rossz lapjai vannak és elkezd hihetetlen összegekkel blöffölni. Hátha megijed az ellenfél és bedobja a jó lapokat, így tud nyerni tud még akár a legrosszabb lapokkal is. De ez itt nem működött, hiszen mindenki látta a másik lapjait, ismerték egymás helyzetét és ha végiggondoljuk, akkor teljesen papírforma alapján zajlott le az egész.

Épp ezért amikor nyáron mindenki attól tartott, hogy Görögországot kizárják vagy kilép az EU-ból, azt mondtam, hogy a „Grexit” azaz a görögök kilépése, bár nagyon érdekes fordulat lenne, és talán kicsit szurkoltam is nekik (ki ne szeretné a népmesei hősöket, Tsipras felbukkanása és megjelenése alapján pont egy ilyen szerethető alak) de értelmesen végiggondolva szinte semmi esélyt nem adtam volna rá, akkor sem amikor sok újság arról cikkezett, hogy nagy az esélye.

Egyszerűen politikailag nem engedhetik, hiszen ha Görögország kilép, akkor annak lesz folytatása, és követné Spanyolország, majd Olaszország is. Ha visszaemlékszünk, Ciprusnál is megtettek mindent hogy ne legyen kilépés a vége, pedig az egy sokkal kisebb ország. Görögország nagyobb tét lett volna. Az EU nem engedhette.

(Milyen érdekes hogy még a név hasonlít, Tsipras azaz Ciprasz is úgy járt végül mint Ciprus).

Az EU-n belül egyébként 5 ország van nagyon hasonló helyzetben, őket PIIGS országoknak hívják a kezdőbetűikből összerakva (Portugália, Írország, Olaszország, Görögország és Spanyolország). Márpedig az EU harmadik és negyedik legnagyobb gazdasága is benne van a felsorolásban. Épp ez adja a veszélyét a görög kilépésnek. Ha a két nagy közül bármelyik másik is kilépne a görögöket követően, az már az EU felbomlását jelentené, ami pedig nagyon fontos politikai kérdés, ugyanis az USA és Japán illetve Kína és Oroszország mellett az ötödik nagy tényező a világban az egységesen fellépő EU jelenleg. Az EU felbomlása tehát egész Európa jövője szempontjából fontos kérdés – gondoljuk csak végig ha az EU felbomlik, a szétesett volt EU országoknak önállóan jelentősen lecsökkenne az érdekérvényesítő szerepe a világgazdaságban, amit már így is az USA és Kína dominál.

A PIIGS országokról nagyon sok karikatúrát találni a nemzetközi sajtóban, a rövidítés angolul malacra hajaz, ezért az alábbi karikatúrán például Merkel eteti kötvényekkel az öt országot, a háttérben pedig a bank feni a kését készülve a disznóvágásra.

PIIGS országok
PIIGS országok

Mivel tehát a Grexit nem volt valódi lehetőség és minden eszközzel ki kellett kényszeríteni, hogy maradjanak az EU-n belül, végül nem meglepő, hogy ez is történt. Minden más verzió csak az újságírók találgatása és fantáziája volt. Persze a görögöket lehetett volna maradásra bírni engedményekkel is, de ha ezt tették volna, akkor szintén gyengült volna az EU pozíciója, ugyanis a következő ország ugyanígy engedményeket kérne, és amikor mind az 5 kismalac éhes akkor nehéz őket kordában tartani és a lavina megint csak elindul. Épp ezért volt szükség Görögország „megbüntetésére”, és ezzel tulajdonképpen elvéreztették a „szabadságharcot” a többi országban is, ahol szintén erősödni kezdtek a görögökön felbuzdulva az adósság eltörlését követelő politikai pártok.

A görög események után marad tehát az egységes EU – bár egyre nagyobb feszültségekkel terhelten. A küldetés teljesítve.

Merkel és Tsipras
Merkel és Tsipras

Ez hát a Görög események rövid összefoglalása, és amin érdemes elgondolkodni az sokkal inkább az, hogyan hasznosítsd a történet tanulságait a cégedben, vagy az életedben. Ehhez újra menjünk végig azon, amit már fent is ecseteltem, mert ez a lényeg, hogy ezt megértsd.

A fejlett Japán GDP arányos adóssága jelenleg 230% feletti, vagyis magasabb mint a görögöké. Ennek ellenére Japán hitelezési besorolása toronymagas (82%), ezért állampapírokat tud eladni 0,5% alatti kamattal, még olcsóbban, mint Németország, akinél a 10 éves államkötvények kamata 0,7%. Mindeközben Japán eladósodottsága 230% feletti, a világon a legnagyobb! Görögország, akinek a japánokénál sokkal jobb eladósodottsági mutatója van, ugyanakkor a hitelképessége a béka segge alatt (5%!) az állampapírjai pedig közel 10%-on kamatoznak. Senki ne kérdezze meg tőlem hogy ez hogy lehet, a megoldás az hogy egyszerűen így árazták be a nagy hitelminősítők (Moody’s, Fitch, S&P). Hogy mi alapján? Hm. Mert így látják. Meg biztos azért is, mert a japánok rendesen termelnek és törlesztenek.

De ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy Görögország képtelen kikecmeregni az adósságból, hiszen ha Görögország 170%-os eladósodottságát finanszírozza 10%-on, az évente a GDP-hez mérten 17% csak a kamatokra. Ugyanez a költség Japánnak a sokkal nagyobb adósságára csak 230% szorozva a 0,5%-kal, azaz egy picike 1,15%. Sokkal nagyobb adósságtömeget képes Japán finanszírozni a GDP-hez mérten 14-15-szörös különbséggel – ennyivel olcsóbban. Hogy képzelheti bárki, hogy így egyenlőek a feltételek? Egyáltalán nem azok. Németország esetében ahogy fent már néztük ez az adósságteher még kisebb, bőven 1% alatti, hiszen a GDP 0,55%-át kell hogy kamatokra költse. Nagyon nem mindegy.

Ebből következik az hogy ha vállalkozó vagy, és üzleti tervet írsz, vagy akár magánszemélykét nézed a családi költségvetést, akkor nem csak az a fontos hogy mennyit termelsz, vagyis mennyi bevételed van, hanem az is nagyon fontos hogy mindezt miből finanszírozod? A tőke, amit beleteszel, egy cég alapításába, vagy a hitel amit felveszel, annak a költsége mennyi? Ha alacsony, akkor elég lesz kevesebb értéket teremtened és még úgy is nyereséges lehetsz, de ha magas, akkor sokkal nehezebb dolgod van, és többet kell termelnek, dolgoznod – azaz értéket előállítanod.

Ugyanez igaz az ingatlan befektetésnél és bármelyik üzleti vállalkozásnál, vagy egy egyszerű lakáshitelnél is.

Fontos kérdés tehát és a nagy tanulság Görögország példájából, hogy Te mennyire vagy, illetve a céged mennyire hitelképes? Mennyire tudsz olcsón pénzhez jutni, hogy abból értéket állíthass elő. A meggazdagodás és a prosperálás – bőségben gondolkodás – fő összetevője tehát az általam sokat emlegetett ÉRTÉKTEREMTÉS mellett a másik oldal, azaz a FINANSZÍROZÁS.

A hitelképesség növelésének egyetlen útja pedig szintén az értékteremtés hosszú távon. Aki több értéket tud teremteni, az utána könnyebben kap hitelt is, és még egyszerűbb dolga lesz. A pénzügyek, ahogy mindig is mondtam nem az egyenlő esélyről szólnak, hanem arról mennyire vagy képzett és mennyire vagy tudatos benne? Ha igen, akkor a szabályok szerint játszol, és gyarapodsz, ha nem ismered a játékszabályokat, akkor előbb utóbb kénytelen leszel megszegni őket – lásd Görögország zsákutcáját. Visszafordulni bármikor lehet, de nem érdemes a pókeres blöffel falnak rohanni.

(Ha már Ciprasz kapcsán korábban említett beszédes neveknél tartunk, jut eszembe, vajon miért hívták a tárgyalásokon nagy szerepet játszó pénzügyminisztert Varufakisznak?)

Varoufakis - görög pénzügyminiszter
Varoufakis – görög pénzügyminiszter

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.